A masodik orarol kevesebbet kesek, Gianni nincs, de mivel Uzletember is kesve erkezett, vele kezdek. Jol szitualt negyvenes-oltonyos, egy ferfi arckrem reklam foszereploje is lehetne. Valoszinuleg odaig van sajat magaert, de nem akarom elvenni az erdemeit, tenyleg jol nez ki. Koszoneskeppen egy Auguri!-t kapok, ami inkabb gratulaciofele, es majdnem elrohogom magam, mert egy az egyben a Jobaratok Joey-anak hangrodozasaval beszel. Emlekszunk Joey-ra: -Na, mi a helyzet?
Mosolygok, de nem sokaig, mert az o uzeneteit abszolut nem veszi a testem, sot labujjaim az elol nyitott cipomben veszjeleket adnak le az agyamnak. Fajdalom! Uzletember ugyanis uzletember cipoben van, szep es bor, de hosszuorru, igy a setalepeseknel o gyakorlatilag nem is erzekeli, hogy eppen a labamon trappol. Azonnal megtanlom, hogy a labacskaimat minel hatrebb kell nyujtani a nekem hatraseta kozben. Ertek en a szep szobol is kulonben.
Sokaig nem latom ez utan az ora utan, hetek mulva bukkan fel ujra. Mosolyogva koszonunk, de soha nem kerulunk ossze parcserekor. Talan kesobb kiderul az o sztorija is.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: