Magas, rovidre vagott oszes haja van, kisportolt teste, negyvenes, de meg az elejen jarhat. Jokepu. Tudja, hogy jokepu. Nem az en kategoriam, ezt leszogezem magamban, majd az eselytelenek nyugalmaval mosolygok vissza, amikor osszefutunk a strand bufejeben. Amikor koszonni is elkezd, megingok, es megallapitom, hogy micsoda patkany, ahogy anyukam hivja a pasikat (Edes fiam, mindegyik egy patkany, alapvetoen.) Terhes Apuka letere meg koszonget is. Aztan alabb adom, elvegre en az ugynevezett “jo erkolcs” es en, hat nem annyira. (Eskuvo utan 3 honappal utat engedni egy masfel eve lappango szenvedelynek a ceges csapatepiton egyes korokben nem erdemel piros pontot. Szamomra jelzeserteku volt, es huuu, de orult jo.) Milyen kicsi a tengerpart, Terhes Apuka pont az en olasz csaladom ferfitagjaival golfozik , ugyhogy amikor a pasik is lejottek a partra, odajott par szot valtani, es mellekesen bemutatkozott. Masnap reggel mar visszafele futok a szokasos utvonalamon, amikor az egyik kanyarban egy fekete terepjarobol mintha ot latnam kiesni a szelvedon. Tova kocogok. A strandon amint Szegeny Feleseg, – mert igy hivom a magas, szep kismamat, aki minden nap csinosan erkezik – elindul a szokasos delutani uszasara, mig Terhes Apuka int es mutogat, hogy latott reggel futni. Bolintok. Holnap is mesz? Bolintok, es kozben nem hiszem el, hogy ez a pasi, mellesleg adonisz-tipusu nekem pantomimezik a napagybol. Mikor? Ujjaival 7-et es 8-at mutogat, utobbira helyeselek. O is. Magamban kuncogok, bar legszivesebben rohognek ezen a helyzeten, de nem tehetem, meg a vegen, Nicolo, Gyerekem baratjanak apukaja gyanut fog. O egy Rendes Apuka, meg van egy par peldany. Hitetlenkedek. Ez most holnap reggel utonall majd? Miutan vegiggondoltam italiai szexualis eletemet, ami sajnos eleg gyorsan ment, ugy dontottem, marcsak egeszsegugyi szempontbol is nyitottnak kell lennem az effajta erdeklodesre. Amiota visszajottem Magyaroszagrol, igencsak eltelt harom het, es ha nem vigyazok ugyanolyan szegenyesen telik el a maradek harom itt a tengerparton. A hazassagom mar romokban sincs, sot nyomokban undort tartalmazott az az egy het, amit egy eskuvo miatt otthon toltottem. (Siras nelkul kibirni, amig a barataink az esku szoveget mondjak a templomban, majd vegigmosolyogni a lagzit, ugyhogy elozo este ert veget a hazassagunk, csak nem akartuk elrontani a hangulatot, nem, inkabb a Mastercardot valasztom, koszonom.) A szamvetes eredmenye: kisportolt ferfitesteket nem hagyunk hatra.
Reggel a biztonsag kedveert feher futonadragomat vettem fel, es ellenoriztem, hogy tutira mindenhol szortelen vagyok-e, ki tudja milyen spontan ismerkedesi reggelt tartunk. A hotel utani kanyarban aztan ott vart, golfszerkoban ult a robogojan es vigyorgott. Puszi-puszi. Jo reggelt. Szuszogok, mert en ugyen eddig felfele jottem futva, nem robogva. Muszaj volt kommunikalnia velem. Hol lakom? O is Milanoban. Ebedelhetnenk. Akar. A csaladdal is lakom? Jaja. Megadom a szamom? Keptelen vagyok megjegyezni, e-mail jo? Persze. Ecco. Akkor jo futast! Szep napot! Ennyi. Delutan mar ir: Gyonyoru vagy, a strandon talakozunk. A kovetkezo hetet vegig cseteljuk es smsezzuk.
Probalunk tengeri randit szervezni a bolyakhoz, de hol Szegeny Feleseg hiusitja meg (biztosan jot tesz ennyi uszas a babaknak???), hol egy elromlott zar. Kiderul, hogy estenkent az erkelyukrol kukkolt. Ravasz. Egy szerda delutan indulnak vissza Milanoba. Aznap reggelre vegre osszejon egy randi. Elozo este istenveled csokot kertem, amire ijeten reagalt, hogy tan nem akarom latni tobbe? Dehogynem, viccelsz? Akkor csak bucsucsokot kapsz. Ja, jo. Reggel az ujsagosnal var, elosonunk a tenger fele, az erkelyuk erre nez. Felmeztelen van, furdonadragban, a korlatnak dolve magyarazza az addio jelenteset, merthogy az vegleges. Alattunk hullamok csapnak ki, de csak eppenhogy, kell nekem egy olasztanar, mondom zavarban. A valasz egy csok, hirtelen es hatarozott. Vegigsimitja a fenekem, en erzem a mellkasat, a boret a tenyeremmel. Az draga lesz, es nevet. Ne aggodj, nem maradsz fizetseg nelkul, en is nevetek. De nem sokaig, megint megcsokol, es amit az agyekomnal erzek, az a megnyugvas, hogy talan nem az en stilusom fejben a pasi, de a meret rendben van. Ahogy beszel, igy kozelrol, nekem egy kicsit sok, tul magabiztos, kicsit kihaennem erzesem van. De ha ezzel a bucsucsokkal berletes lettem az agyaban Milanoban, hat tolem Tiestot is hallgathat. Leszarom.
Hirtelen nem banom, hogy a kovetkezo heten vasarnap helyett penteken indulunk haza. Persze, jobb ha Gyerek egy kicsit atszokik az otthoni kornyezetre, legalabb bevasarolunk a suliba, igen, szervezunk neki par havert, siamo tranquilli.
Terhes Apuka kulonben sajat ingatlancegeben dolgozik, nem messze tolunk, ami azt jelenti, hogy maga osztja be idejet, es hamarosan osszefutunk a kozeli parkban egy udvozlocsokra, mar Milanoban. Ket het elteltvel is ugyanolyan vonzo, bar nekem meg mindig tul macsos. A csoktol le akar esni a bugyim is, a kovetkezo hetre megbeszelunk egy randit a belvarosba. A Rinascente aruhaz elott varok, feszulos szoknyaban es trikoban, kisse idegesen, mert a Raffynak nem volt idopontja gyantaztatni, de meg hatareset vagyok. Bukosisakban erkezik, telefonal, majd szeles mosollyal udvozol, kerdi hova menjunk. Te vagy otthon. Akkor menjunk a robogohoz, megmutatom a regi kecomat. Szuper, remeltem, hogy a lenyegre terunk, mert hogy mi mirol beszelgetnenk, arrol fogalmam sincs.
A csokibarna combommal es az orias napszemuvegemmel Audrey Hepburn es Gregory Peck szerelemgyerekenek erzem magam. Leparkolunk a palazzo elott, csak mosolygok, amikor osszekacsintanak a portassal. Lehet, hogy mar nem lakik itt, de nem ritka vendeg, az biztos. A suppedos szonyeg a liftig vezet, ami a harmadikra visz. A nevtablan Ale es Luca szerepel. A gyerekkori baratjaval kozos tulajdon ez a kejlak. Pihe-puha divany es fotel a nappaliban, az asztalon allo oriaspezsgospohar csurdultig van ovszerekkel, playboy es vodka gyujtemeny a polcokon, a furdoszoba tukros falai kozt jakuzzi, es egy tagas halo. Barhova nezek, ordit a tesztoszteron, es szinte hallja az ember a millio sohajtast, amit az a lakas megelt.
A kollekcio resze leszek azonnal, amint becsukodik az ajto, felfal, szetszed es igen, a meret (ami a lenyeg, nekem ne mondja senki, hogy nem) az csillagos otos. Kenyeztet, majd szabadkozik, hogy hamar elment. Allitolag egy eve jo fiut jatszik, persze nem hiszem egy szavat se. Oltozunk es mar robogunk is vissza a Dom terre. Laza vagyok es mosolygok, ez hianyzott nekem.
Igy telik el a kovetkezo par het, nyelviskola heti haromszor, titkos randi heti egyszer. Tovabbra sem beszelgetunk, de nem hianyzik semmi a viszonyunkbol, oktober vegen szuletik meg a lanya, aha, anyam meglatogat novemberben, bene. Talan ez volt a ket legszemelyesebb mondatunk. Es talan az utolso is, egy ideje nem jelentkezik, en meg nem keresem. Lejartam a berletemet, az utolso alkalom az irodajaban volt. Felultetett az asztalara, lesoport mindent es onnantol megszunt a vilag, csak ket szereto volt Milanoban 11-tol delig.
Kommentek