Vasarnap negyoranyi zaklatott alvas utan arra ebredtem, hogy Gyerek csortet a szobam fele. -Szia, en mar reggeliztem egyedul. -Kiraly vagy. Anyad? – Mar nem volt itt amikor felebredtem. -Oke. Jovok. Kelek. Olasz Anyu sielni ment egy kollegajaval, aki a csaladja nelkul jar sielni, es most elvitte ot is. Hmmm…raferne, na mindegy.
Delelott Gyerek a haverjaval, Mattiaval jatszott, en ogyelegtem, kaveztam, aztan jott Megtestesult Nyugalom, akinek meg az ejjel sms-eket kuldtem, hogy beszeljunk, krizis van, de mar aludt. Elmondtam, hogy mi tortent, persze o elegedett volt a szituval, ami tetszik nekem. Aztan megettettem az ordogoket, delutan Gyerekem elaludt, egy ev alatt harmadszor, juhu! Majd olvastunk, a Miatyankot tanultuk hittanra, furcsizett en meg fozocskeztem.
Daralt hussal toltott pepperonikat gyartottam es kozben Szilviaval cseteltem, amikor ramirt, hogy mentem-e a particara. Mondtam, hogy nem, aztan ellkezdtunk dumalni, mintha orszagos haverok lennenk. A vegen megkerdezte, hogy alszom-e nala? Ugy dontottem oke, gondoltam meg beszelunk a problemakrol, aztan meglatjuk. Ejfel utan ertem oda hozza, es ugy csinalt, mintha mi sem tortent volna, sot, sokkal bujosabb volt, csokolt, olelt, nevettunk, atolelkezve aludtunk. Gondoltam oke, en nem hozakodok elo a temakkal, legyunk boldogok. Reggel ugyanez, kikuldott reggelit gyartani, majd megerkezett o is, es rogton valami terhes poennal nyitott. -Tudod, ez nem olyan vicces, eppen azon parazok, hogy megjon-e. – De hat, jo lenne, nem? -Nem! Egy ugyanolyan mint te, csak kicsiben? Aki allandoan azt hajtogatja majd cernahangon, hogy ‘Dai cazzo!’ (Gyerunk baszki!/Faszom! kb. magyarul) Nem koszi! – De tisztara olyan lenne, mint az Austin Powersben! Koszi, en kimaradok ebbol. – Miert? Mire varsz? Az igazira? Az nincs. – En sem hiszek benne. -Akkor? Az egyetlen ember aki szeretni fog, a gyereked. Olyan pasi nincs akinek te leszel az egyetlen, max. olyan aki eltart egy eleten keresztul. -Ahan, ok. Hagyhatnank ezt a temat? meg a kavemat sem ittam meg.
Es a kovetkezo feloraban meg egyszer elohozta a temat. Talan nem komolyan, mivel 4 honapja ismer, de megint az a fura erzesem volt, hogy o most figyel. Viccesen adja elo a dolgokat, es kozben belul figyeli a reakciomat. Csak elfelejti, hogy egy masik rakkal szorakozik.
Itthon eloadtam Olasz Anyunak, aki kiakadt, majd este Megtestesult Nyugalomnak, aki meg jobban. Jogosan, miutan elozo nap kijelentettem, hogy vege, furan vette ki magat, hogy elmentem hozza es ott is aludtam. Amikor felvazoltam, hogy mi tortent, csak annyit mondott, hogy ha kb. 4 ev mulva az ovehez hasonlo helyzetben szeretnem talalni magam, akkor hajra. Kulonben nincs min gondolkodni, de o most par napra visszahuzodik, nem keres, gondoljam at, hogy mit, pontosabban kit szeretnek. Tiszta sor. Mar ekkor tudtam, hogy hulyeseg volt elmenni Inkaistenhez vasarnap este. Pedig Nyuginak a mozis beszolasat nem is emlitettem, mert en magam szegyenkezem elmeselni.
A ma delelotti cseteleseunk vegul es feltette az ire a pontot. Miutan irtam, hogy en meg a hetvegen gondolkoztam, rogton jott a valasz, hogy az mar a mult. Es kulonben is mit gondolkozok, olyan lehetetlen vagyok (ez egy nagyon visszafogott forditas a reszemrol), de ha vele akakrok lenni, akkor minidg jol kell kineznem es szimpinek kell lennem. Mondom jo, tovabbi szep napot. De most mi bajom van? Szerinted? Jaj, hat ha igaz lenne, hogy nem tetszem, akkor nem vinne a barati koze meg szinhazba, es kulonben jobban ki kell mutatnom, hogy mit erzek. Na, o megy tronolni! Az legalabb jot tesz!
Apam, gondoltam, segitettel meghozni a dontest. Ahogy Szilvia mondta, maga alatt vagta a fat. Az van vele, hogy a jo marketing mogott, egy bizonytalan, szeszelyes, onfeju es onzo faszi all. Aki elbuvolo tud lenni, ha akar. Ha akar. Az elejetol azon gondolokozom, hogy hol a hiba? Miert el negyvenevesen egyedul? Pontosabban egy alberletben, minidg masokkal? Miert tartott negyven ev alatt a eghosszabb kapcsolata 2 evig, ami raadasul tavkapcsolat volt? Nincs idonk ezekre a kerdesekre egyutt valaszolni, sot fel sem tehtem a kerdeeimet, mert allandoan en vagyok a tema. Pattanasos vagyok, nem beszelek, szomoru az arcom, bena a ruham, satobbi. Allandoan az en altala annak velt gyengesegeim a temak, en bepanikolok, magyarazkodok es a vegen meg frusztralt is maradok.
Korulbelul ez a program, es az elmut 4 honap alapjan nem varhatok mast. Most valami apasagi bolonderiaja is van, minthogy nem sok hulye szulne, neki, proabalja elszorni magvait a lehetseges helyekre, de en ehhez nem asszisztalok, mert szerintem csak rosszabb lesz. Koszi, Inkaisten. Ennyi volt.
Ha en most Liz Gilbert lennek az Eat, pray, lovebol, johetne Javier Bardem. Igy csak Megtestesult Nyugalomra varok.
Kommentek