-Szerintem el kene jonnod egy tangoorara, legalabb mozogsz es emberek kozt leszel. Na? Jovo csutortokon, mondjuk. – Nicoletta invitalt egy szeptemberi szombat este, amikor kimentem vele cigizni a haz ele. Jo lenne, de azt se tudom mennyibe kerul, nem vagyok meg annyira eleresztve, de a csutortok jo lenne. Aztan megnyugtat, hogy nem horribilis osszeg, es fizethetek alkalmankent, aminek megorulok, mert Olaszorszagban minimum feleves idotartamokra iratkozhatsz be barhova is. Ha tetszik, legalabb kevesebbet vasarolok esz nelkul, gyozkodom magam, es rabolintok.
A kovetkezo csutortokon, Nicoletta sehol, persze. O egy negyvenes szelvesz: neha felbukkan, aztan tovaporog, majd megint jon es elmeseli milyen orultekkel talakozott, mert ot mindig megtalalja valami nem normalis alberlo, elado, haver vagy csak egy idegen az utcan. Eletemben eloszor megyek kocsival be az igazi Milanoba, a GPS olaszul iranyit es hamarosan megerkezem a Via Bellezzara, de nem tudok parkolni, csak 3 tisztelekor utan bukkanok egy lyukra, ahova nem sikerul tisztessegesen betolatni, a padkanak e-mailt irhatnek olyan messze van.
Egy pasi cigizik felettem az erkelyen, rakerdezek, hogy itt biztosan lehet parkolni, ugye? -Hat, en nem tom, nincs kocsim, de szerintem igen. Mondjuk ennel jobban. -Jo, tudom. De akkor ne nezz, ugy nem megy. Es erre bemegy a lakasaba. En harmadikra beallok (nem tudom mit kaptam volna az oktatomtol!).
Feloraja megy a tango, nincs is partnerem, eppen ez fut at az agyamon, ahogy a kilincs utan nyulok, amikor megszolal egy hang a hatam mogott. -Tagora mesz? -Aha. -Jo, akkor egyutt fogunk tancolni. Ennyi. Atveszem a magassarkut, es ujdonsult partneremmel a parketten vagyunk, Maestro Germano es Maestra Ana a terem kozepen magyaraznak egy lepest. Olyan harmincan lehetunk osszesen, kiderul, hogy Gianni, aki leszolitott csak besegit, o mar tobb eve tancol, csak akkor lep akcioba ha hianyzik egy pasi. Elindulunk, Ganni vezet, seta, labak hatranyujtva minden lepesnel, felsotest enyhen elore dol. Azonnal erzem, hogy jo dontes volt, es tudom, hogy jovo heten is itt leszek. Nem figyelek semmire es senkire a zenen, a partneren es magamon kivul. Csak mi vagyunk. Egy ferfi es egy no. Nem agyalok a holnapon, nem emesztem magam a tegnapon, csak egyenes derekkal kovetem az utasitasokat, amit az elottem levo ferfitesttol kapok. Meg hatrebb rakom a labaim, finoman ellent tartok a karommal, hogy a tancosom tudja, hogy jelen vagyok.
Ana mellett haladunk el, bolint es megigazitja a masik kezem Gianni vallan. Elso partnerem egyebkent negyvenes ficko, semmi extra, szimpatikus, kisse izzadtsagszagu, szerencsere tobbszor van parcsere egy oran, ugyhogy mielott besokallnek, mas karokba kerulok. Maestro Germano talan maga is argentin mint, a tanc amit tanit, talan spanyol, talan olasz, de vonzo. Nem kulonosebben jokepu, inkabb a kisugarzasa es a tekintete eroteljes. Azota mar tudom, hogy nem egy par a ket tanar, de mindketten kapcsolatban elnek. Ha foglalt, ha nem az elso ora vegen kapok egy olyan Ciao!-t, amibe belepirulok. Szinte szokellve megyek az autoig, olyan adrenalinbomba volt ez a masfel ora. Jobimra vezetek haza, es nem hiszem el, hogy meg mindig lehetek boldogabb.
